|
|||
|
archívum linkek |
Kukurucska kerge, kurva, kövér lánya ténfereg, fel az úton, le a dombra, szénaknába szédeleg. csürhe hordta, szajha szülte, éhes, kínzott nőgyerek, szénaknáról szénaknára hordja szívét réveteg. fél az úton, fáz a hóban, sík agyában fejteget, lámpafénynél mérlegeli térképén a címeket. Kukurucska küldte körbe, hátha végre vérre megy, hátha kint a hóviharban súlyos szíve megreped. és azóta körbe körbe, mint a bólya hempereg, senki várja, senki látja, kerge kurva, ég veled.
2011. június 13., hétfő fáról ölbe hogy ugrik a gyermek, szeresd apáékat, akkoris ha vernek. fáról ölbe hogy esik az alma, szeresd anyát nagyon, nincsen nyugodalma.
2011. április 25., hétfő két fontos dolog jutott mára, amit meg kell értenetek. 1. örüljetek, hogy nincs háború. az a puha, egyszerű valami, amiben az ember sosem csalódik, az a meleg, a fény, a kenyér: az élet. a háborúban ez a puha valami nemcsak hogy nem puha, hanem mégcsak nem is valami. amit a háború hántol ki az emberből, az a semmi. a háborúban csak a következő percig kell túlélni, átpréselni az életet azon a kis lyukon. a prést pedig úgy értsétek, ahogy az hallatja magát: hús, méltóság és emlékezés lesz porrá. ebben az állapotban az ember már hálás a halál emberségességéért. vagy hálás lenne azért, ha az a semmi legalább rászakadna, hogy legalább a szakadás széle legyen egy kapaszkodási felület, de az sincs. semmi van. ez a háború. és, erre vezetem rá nektek a 2. pontot: semmi sem mindegy. a mindegy az egy olyan legyintés, amivel a semmit legyezzük életre. amíg van mögöttünk, és van előttünk, addig az ember dolgozzon, és ne a semmi vezesse a jelent. a mindeggyel legyezni: bűn. békeidőben ez a bűn maradt nekünk, figyeljetek hát oda.
2010. december 28., kedd ha a párnából kivonjuk az álmot,
2010. november 29., hétfő ne találjatok meg
2010. november 29., hétfő
2010. január 22., péntek
----Dénes:
Jóestét! elnézésthogy zavarunk, (esküszünk, nem akarunk nagyon), de mostkaptuka hírt: mareggel valaki sírt! Parancsolj Édes! ----Édes: Köszönöm Dénes! (elfordul jobbra) A hír igaz, snemegy otromba tréfa, máris kapcsolunka gyárba, hol műholdon izgatva várja önöket Dénes! ----Vasgyűr-gyár, Dénes: Köszönöm Édes! Drágakedves fizető nézőink, ezitt Irmanéni háta, (Déneskeze tiszta, haja simítva hátra), hagyjamár a munkát, Irma (ejnye mi nő), olcsóbba hús, mint a műsoridő, forduljonmár ide, s mondja, (ugye nemvoltam goromba), hogyis volt az eset? könnyek, meg ilyenek? ----Irmanéni: Nemértem az egészet, vigyen el az enyészet, ha értem: balomon a gép. ezeddig rendben. jobbomon a vas, mindigis oda tettem. sahogy figyelem a gyárat (sorok, s a végtelen)... ...negyven éve ülök, s most elönt az érzelem? ----Dénes (csak bámul, a legvégét nemértve) ----Iramnéni Ja, ezta szót még nagyapám mesélte. ----Dénes Értemmár, csakegy ősi kór ez. (áhh. aszittemez végre jó lesz) francbele. Én voltam Dénes. Parancsolj Édes. (magameg forduljon vissza a géphez!) ----Édes: Hát ez pompás, Dénes! Márminthogyitt mindenki egészséges! Mindenképp tiéd az érdem! (bára végét énsenagyon értem). De hogy megértsem, elfogok menni oda. Nemfélek, úgysefogok sírni soha. Ésmost reklám.
2009. november 30., hétfő
ne engedjétek
a kisdedet a szakadékhoz, mert ha játszik is, az ördög úgyis megveszi.
2009. november 23., hétfő 
2009. július 25., szombat 
2009. július 23., csütörtök 
2009. július 22., szerda 
2009. július 22., szerda 
2009. július 20., hétfő 
2009. július 19., vasárnap
ki az őrültebb, három kínai egy vázában, vagy aki kitalálta őket?
2008. május 26., hétfő
amikor ezt a dalt hallod az autórádiódból, érzed hogy az éjlelked rebbenni akar, ülsz a kocsiban, és csodabontó télesti fények fagynak az ablakodra, a párával együtt csillognak a mellkasodban,
befogadó izgalomban, levegőt veszel a szabadságból, mehetünk bárhova, csak haza ne, bárhova, ez minszk, napközben csontcsupasz tisztaság, de éjjel minden fiatal folytatja a reggeli ruháját, ritmusfólia piszkával a stíltextilen, és nem ereszti el a jelent a kezéből.
2007. március 28., szerda
1. arcolvasó Ales házában nincsen tükör. mert a sorstalansága azonnal
hiperventillálna, mint az időtlen pokolban gerjedő hangfalak. 2. arcolvasó Ales a jövővel beszél, egyhelyben. 3. te mindenképp gyenge vagy, de ne aggódj, mindenkinek volt gyerekkora. 4. Ales nagyon veszélyes. 5. mi mind nagyon veszélyesek vagyunk. semmi sem véd minket a saját visszaverődésünktől. 6. csak egyet kell kiáltanod, és nincs többé Ales. az elméből kiugrás mindig valamilyen materiális mozzanat. 7. fogjátok meg Ales kezét, és kiáltsatok. most.
2007. március 12., hétfő 
2007. március 3., szombat 
2007. március 3., szombat
harang se kong, se gangon koldus
nem kiáltja kéjjel jézust, rács se csördül, csengőd néma, konyhalámpád pillan néha.
2007. február 23., péntek 
2007. február 23., péntek 
2007. február 18., vasárnap 
2007. február 18., vasárnap 
2007. február 18., vasárnap
vénusz anyánk el ne hagyj,
érted kopik a városi csipkevas, adidas izzó szíve kihagy, fázik buda, vénusz anyánk, ölelj kurvát vasutast.
2007. január 25., csütörtök
minden fénymorzsa szúrja a bőrömet. csak egyszer fürdene a frissen dagasztott napfényben, és többé nem bújhatna meg vastag vásznakban. a gyorspizzát és a szívhúst csak egyszer lehet kiolvasztani.
nyáridőben az összes növényi nyúlvány szédülten tekereg ki a földből a virágporszínű fényfelhő felé, ahogy azt gyermeki ösztönöm is tenné, de azonnal fojtottszínű füstburokba ütközik, amint az isteni talamuszom előjelez, feldolgozva a zsigeri receptorok villanásait. sejtek - hatalmas testvériség, olasz családmodell. azután minden fénybab sókristállyá robban, és a bőrömbe csapódva összébbhúzza az ösztöneimet. ettől az ismétlődő elfojtástól a szomatikus sztrádáim betonsivárrá kopnak, olvadó gumihabok és ipari fáradtság gőzét eregetik. a gőz elfedi a fényt, a védelem működik. egyszer majd egy végtelen réten leszek, és biblikus csapásként fényes zuhé érkezik fölém, minden esőcsepp gyomrában egy napgyöngy, és nem lesz menekvés, addig bombáznak, míg a verdeső öleléstől megadom magam, ártatlan zabpehellyé puhulok, és akkor aztán dobhatom ki a ruhatáramat.
2006. december 16., szombat 
2006. december 6., szerda
borzasztó, ahogy reppel a hangod,
kész mozgó célpont, mondom, ideje menni, és bezárom az ajtót, nekem nelegyen könnyű préda senki.
2006. november 23., csütörtök
jő-e nóta, hull-e manna,
ég se tudja, ég se tudja, ülve mondja, állva mondja, mégse tudja, mégse tudja.
2006. november 23., csütörtök 
2006. november 23., csütörtök |
